ápr
5

Mi a fenéért tervezzem meg a pénzügyeimet?

Címkék: vélemény
Szerző: eloszto | 10:07 pm
Email
ShareHozzáadom könyvjelzőimhez!

Tegnap találkoztam egy régi egyetemi csoportársammal, aki az elmúlt egy évet Hollandiában töltötte. Kötelező körök: szia-hogyvagy-mitcsinálsz? Mesélni kezdtem neki az Elosztóról, arról hogy mit szeretnénk itt páran elérni: pénzügytudatosságra nevelni. Sarkalni arra, hogy mindenki készítsen családi költségvetést, tervezze meg az életét.

Jó értelemben véve, de azonnal tamáskodni kezdett: miért tervezze meg? Itt egy válság, ott egy cunami, semmi se biztos, minden változik, ebben az országban amúgy se lehet tervezni. Erre nem volt nehéz válaszolnom: ha van terv, van mit módosítani. Egy a lényeg, a cél, a megfelelő életkörülmények. Ha a cél ki van tűzve, az útvonal már másodlagos.

Ezt követően azt mondta, hogy jó-jó, tervezgethetünk mi itt a fillérjeinkből, külföldön [Nyugaton] minden sokkal egyszerűbb: bármelyik keményen dolgozó kétkezi melós megél szépen abból amit keres. Ez így van, mondtam, de mégis ők is megtervezik az életüket. A nyugati társadalmakban tudat alatt is jobban működik a tervezés, az előre tekintés, a pénzügytudatosság mint hazánkban.

40 év "állambácsija" áll mögöttünk. Itt inkább vár a mannára mindenki, s él egyik napról a másikra. S bár ezt már némileg felváltotta, a "nekem úgyse sikerülhet, egyszeri ember vagyok" önbeteljesítő jóslat, a hatás ugyanaz: ambivalens pénzügyi csapongás.

Bizony, egyszerre szegény az ország, viszont a bevásárlókocsik csapágyai szétkoptak, dugóban araszolnak a hitelre vett autók.
Vannak olyan pénzek szinte minden családban, amit félre lehetne tenni, amit be lehetne fektetni, de nem teszik. Úgy érzik, hogy "rendes, nagy dologra" nem tudják fordítani, ezért inkább a könnyebb, kellemesebb, kényelmesebb utat választják: sör, plazmatévé, és egyéb öröm lesz belőle.
Hiszen nekik nem sikerülhet - mondják. Túl kicsik ők ahhoz. Nem értenek hozzá, nincs tapasztalatuk - siránkoznak.

És különben is, keményen dolgoznak, muszáj elverni a pénzt, mert megérdemlik. Mert jár nekik, mert nekik is kell valami öröm az életben. Mert holnap meghalnak és kész, ennyi volt.
Van egy jó hírem: a statisztikák szerint szerencsére a dolgok jelenlegi állása alapján az emberek nagy része megéri a holnapot. Márpedig ha megérik, van miért tervezni.

Van perspektíva, van remény. Csak előbb a fejekben kell rendet tenni és a pénztárcákban is rend lesz.

Napi 8 óra kemény munka van mögötted. Akkor napi 8 perc sok arra, hogy informálódj, megtervezd, hogy mi is legyen a pénzed sorsa?

A kép eredetije.

A bejegyzés trackback címe:

https://eloszto.blog.hu/api/trackback/id/tr451048473

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BálnaUhr · http://balnavicc.blog.hu 2009.04.19. 19:44:51

Nekem erről Muraközy Balázs most a Magyar Narancsban megjelent pubilcisztikája jutott eszembe, ahol a játék elméletekkel foglalkozik. Érdemes a jövőbe fektetni, hosszú távon az éri meg.

nGel 2009.04.21. 00:50:47

Ha nem tervezunk, csak marol a holnapra elunk, sirni fogunk, hogy nem lattuk elore a masnapot.

_V.K. 2009.10.29. 15:57:48

A válság sok ember számára negatív. Sokan csak azt mondják, hogy szörnyűség, ami történik a világban. Vannak, akiket hidegen hagy és saját magukra figyelve élik az életüket. Vannak viszont néhányan, akiknek az életükben nem negatívumként szerepel ez az időszak, sőt…
Lehet érveket felsorakoztatni. Lehet politikai manipuláció észrevétlen áldozataként véleményeket hangoztatni. (ezzel kapcsolatos véleményemet legjobban Mérő László – MINDENKI MÁSKÉNT EGYFORMA című könyvében láttam leírva. Dollárárverés)
Előnyök és hátrányok tengeréből én mindössze egy dologra (szubjektív látásmódom) hívom fel a figyelmet. Nem kell, hogy egyet értsen bárki is velem. Szívesen veszem mások gondolatát.
Nem teltek még el felettem úgy az évek, hogy bölcsnek nevezhessem magam (vagy bárki ezt mondhassa rólam), de szeretném ezeket a gondolatokkal megosztani, mert hiszek a jóban. Hiszek a mesékben is, hogy a jó elnyeri méltó jutalmát. Hiszek az emberekben. Hiszek magamban és hiszem, hogy van valami, ami segít odafentről, hívhatjuk ezt bárhogy.
Hiszek a hazámban és hiszek a magyar emberekben.
Visszakanyarodva; én látok pozitív hatását a válságnak…
Tudatosság!
Ez az egyik, amire sokan ráébredtünk. Figyelünk a bevásárláskor, banki szerződéskor, villany- és üzemanyag fogyasztáskor…
Figyelünk a szépre, figyelünk a jóra.

Garatulálok!

Amiben nem értek egyet, hogy „A magyarok pesszimisták”.
Nem! Ebben nem tudok hinni. És az is csak a beégetett tévhit, hogy „sírva vigad a magyar”
Van alkalmam beszélgetni olyan magyar gazdag (nem csak anyagilag) emberrel, Kürti Sándorral, aki felhívta valamire a figyelmemet. Egy beszélgetésünk alkalmával azt mondta, hogy amikor kint járt, fél évet ázsiai országokban töltött; észrevett valamit.
A lényege, hogy versenyeztess meg egy japán és egy magyar mérnököt. Szinte biztos, hogy a magyar nyer. Kettő a kettővel szemben is a magyar veri a másikakat.
Ha három van, akkor már sehol sem vagyunk.
Mit gondolsz miért?
„Fejlettebb” kultúrával rendelkező (nem az egyén, hanem a társadalom) csoportok olyan erkölcsi, társadalmi, morális alapokra építkeztek, hogy elkerülhetetlen számokra a siker.
Nézd csak meg, hogy egy MLM üzlet miért fejlődik jobban Japánban, Kínában…?
Úgy gondolkodnak, hogy „tudok valamiről, ami jó; Bűn, ha nem mondom el másoknak.”
Mi az, amiben fejlődnünk KELL ahhoz, hogy megváltozzon a körülöttünk lévő világ.
A válság lesz az elindítója. Tudatosság. Figyelem.
Inkább más oldalról közelítem meg, így talán jobban el tudom magyarázni, miként gondolkodom.
Nézz meg egy Lottónyertest itthon és mondjuk Amerikában.
Ott kiviszik a kamerák elé, nyíltan mutogatják, hogy „Ő az!”
(most ne érintsünk pénzügyi intelligenciával kapcsolatos kérdést, hogy mi lesz velük) Most maradjuk idehaza. Mit csinálnak itthon?
Elbújnak. A háttérbe megy a találgatás. Nem merik elmondani, hogy „én vagyok”/”mi vagyunk akik megnyerték”, mert félnek. Félnek, hogy mi lesz, ha megtudják; Kölcsön akarnak kérni, maffia…

Mit gondolsz? Milyen társadalomra igaz ez?
Milyenek az emberek? Befásult? Szorongó?
…ha az ismerősöd, a legjobb barátod kerülne „depi-hangulatba”; Mit tennél?
Tudom; Csoki; endorfin (boldogsághormon) szabadul fel :)
…nem erre gondoltam. Igyekszel jó kedvre deríteni; Nem?
Azért írtam le ezeket a sorokat, hogy gyújtsak egy gyertyát. Mert nincs az a sötétség, ami képes lenne a gyertya lángját kioltani.

Hiszek a hazámban, az itt élőkben. Tudom, hogy együtt képesek vagyunk mindenre.
Az alábbi linket azért küldöm el, mert nekem nagyon tetszik.
Feltölt. Energiát ad. …és tisztában vagyok vele, hogy a megfelelő emberekkel összefogva bármire képesek vagyunk.
Magyarok érdemei:
www.palinkaland.hu/listnews.do?id=21&cim=Magyarok_%E9rdemei_%3Ci%3E_2009.10.29._%3C/i%3E

Az erő legyen veled!
VK
info@leadersclub.hu
süti beállítások módosítása