Tegnap találkoztam egy régi egyetemi csoportársammal, aki az elmúlt egy évet Hollandiában töltötte. Kötelező körök: szia-hogyvagy-mitcsinálsz? Mesélni kezdtem neki az Elosztóról, arról hogy mit szeretnénk itt páran elérni: pénzügytudatosságra nevelni. Sarkalni arra, hogy mindenki készítsen családi költségvetést, tervezze meg az életét.
Jó értelemben véve, de azonnal tamáskodni kezdett: miért tervezze meg? Itt egy válság, ott egy cunami, semmi se biztos, minden változik, ebben az országban amúgy se lehet tervezni. Erre nem volt nehéz válaszolnom: ha van terv, van mit módosítani. Egy a lényeg, a cél, a megfelelő életkörülmények. Ha a cél ki van tűzve, az útvonal már másodlagos.
Ezt követően azt mondta, hogy jó-jó, tervezgethetünk mi itt a fillérjeinkből, külföldön [Nyugaton] minden sokkal egyszerűbb: bármelyik keményen dolgozó kétkezi melós megél szépen abból amit keres. Ez így van, mondtam, de mégis ők is megtervezik az életüket. A nyugati társadalmakban tudat alatt is jobban működik a tervezés, az előre tekintés, a pénzügytudatosság mint hazánkban.
40 év "állambácsija" áll mögöttünk. Itt inkább vár a mannára mindenki, s él egyik napról a másikra. S bár ezt már némileg felváltotta, a "nekem úgyse sikerülhet, egyszeri ember vagyok" önbeteljesítő jóslat, a hatás ugyanaz: ambivalens pénzügyi csapongás.
Bizony, egyszerre szegény az ország, viszont a bevásárlókocsik csapágyai szétkoptak, dugóban araszolnak a hitelre vett autók.
Vannak olyan pénzek szinte minden családban, amit félre lehetne tenni, amit be lehetne fektetni, de nem teszik. Úgy érzik, hogy "rendes, nagy dologra" nem tudják fordítani, ezért inkább a könnyebb, kellemesebb, kényelmesebb utat választják: sör, plazmatévé, és egyéb öröm lesz belőle.
Hiszen nekik nem sikerülhet - mondják. Túl kicsik ők ahhoz. Nem értenek hozzá, nincs tapasztalatuk - siránkoznak.
És különben is, keményen dolgoznak, muszáj elverni a pénzt, mert megérdemlik. Mert jár nekik, mert nekik is kell valami öröm az életben. Mert holnap meghalnak és kész, ennyi volt.
Van egy jó hírem: a statisztikák szerint szerencsére a dolgok jelenlegi állása alapján az emberek nagy része megéri a holnapot. Márpedig ha megérik, van miért tervezni.
Van perspektíva, van remény. Csak előbb a fejekben kell rendet tenni és a pénztárcákban is rend lesz.
Napi 8 óra kemény munka van mögötted. Akkor napi 8 perc sok arra, hogy informálódj, megtervezd, hogy mi is legyen a pénzed sorsa?
A kép eredetije.
Utolsó kommentek